villamosmérnök, a műszaki tudomány doktora, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Mérnökakadémia tagja

A díjat az ipari elektrosztatikai iskola megteremtésében, a hazai elektromágneses környezetvédelmi oktatás, az elektromágneses kompatibilitás, a környezetvédő és környezetkímélő elektrotechnológiák oktatásának és az energetikai oktatás megújításának megszervezésében, az energiatakarékos impulzusüzemű porleválasztók kifejlesztésében és ipari bevezetésében, az elektrosztatikus szórási eljárások hazai továbbfejlesztésében tanusított alkotó munkájáért nyerte el.

Debrecenben született 1949-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, egyetemi doktori, PhD és Dr. Habil fokozatokat. A műszaki tudomány kandidátusa (1988) és a műszaki tudomány doktora (1996). A BME egyetemi tanára 1996 óta. Kutatási és oktatási területei: ipari elektrosztatikus veszélyek, elektrosztaikus porleválasztás, környezetkímélő elektrotechnológiák, elektromágneses környezetvédelem (EMC,ESD,EMP), épületinformatika, túlfeszültség-, zavar- és villámvédelem. Az EFCE „Elektrosztatika a feldolgozóiparban” Európai Munkabizottsága titkára; a Nemzetközi Villámvédelmi Konferencia (ICLP) Tudományos Tanácsának tagja; IEE Fellow, Chartered Engineer; UNIDO szakértő; az Amerikai és a Japán Elektrosztatikai Társaságok tagja; International Fellow és Igazgatósági tag a Nemzetközi Elektrosztatikus Porleválasztó Szövetségben. Tagja az MTA Elektrotechnikai és Energetikai Bizottságainak, a Magyar Mérnökakadémiának, a CIGRE-nek, valamint több hazai, külföldi és nemzetközi tudományos szervezetnek. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) elnöke 2000-től, a Környezettudományi Közhasznú Egyesület alapító tagja és elnökhelyettese 2001-től, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) alelnöke 2002-től. 7 szakkönyv, 82 publikáció, 180 előadás, 11 szabadalom és 8 magyar és nemzetközi szabvány és több mint 150 kutatási jelentés szerzője, illetve társszerzője.